Tavaly nyár és ősz folyamán a Közösségi Alapítvány stratégiai tervet szőtt a közösség tagjainak bevonásával. Többek között interjúk készültek olyan személyekkel, akik részt vesznek a közösség életében és tesznek a pozitív változásokért. A következő interjúsorozatunkban ezekből az interjúkból osztunk meg párat.
Sorozatunk negyedik része a Dunkler Rékával készült interjú.
- Meglátásod szerint Székelyudvarhelyen melyik a 3 legsúlyosabb probléma, amivel foglalkozni kellene? Mi aggaszt leginkább, ha a közösségre gondolsz, amiben élsz?
Amit a legaggasztóbbnak tartok, hogy nincsen kulturális stratégiája a városnak. Szerintem fontos lenne felmérni az összes erőforrást és annak alapján kidolgozni egy hosszú távú tervet. Szélesebb körű kutatást alkalmazva, amely a régiót is bevonja, mert mindenképp fontos lenne együtt gondolkodni.
A másik az oktatási stratégia, amit jó lenne érdek mentesíteni, a közösség érdekeit figyelembe venni. Inkább az oktatás életképességét nézni, mint az érdekcsoportok ütköztetését. Meg kéne nézni, hogy az udvarhelyi gyerekeknek mi lenne a legoptimálisabb, mi az, amire igény van, mi az, amit nyújtani tud ez a régió nekik.
A harmadik az elvándorlás, ami összefügg az előzőkkel, egy életképes kulturális stratégia, oktatási stratégia hiánya nem kis szerepet játszik az emberek, családok kivándorlásában, bár a leggyakrabban felhozott érvek gazdasági okokat sorjáznak, így inkább arra figyelnek és nem is gondolják, hogy ezeknek mekkora szerep jut. A kultúrának és az oktatásnak identitásmegőrző szerepe is van, itt talán a tömbmagyarságban nem érzik az emberek ezek értékét és fontosságát, de brassóiként, Temesváron is élve megtapasztaltam, hogy milyen következményei lehetnek, ha a város és ezen belül a magyar közösség nem szerveződik egy átgondolt stratégia mentén.
- Számodra mi biztató, ha a közösség jövőjére gondolsz?
Az, hogy itt még tömbben él a magyarság és van erő benne és ezt ki kéne aknázni. A legtöbb magyarlakta városban nem rendelkeznek ezzel az erővel, számos magyar oktatási intézménnyel rendelkezik a város, sok a potenciálja, amiből építeni lehetne, amelyek által vonzóvá lehetne tenni a várost.
- Meglátásod szerint mi az SZKA közösségben betöltött legfőbb szerepe?
A közösségépítés. Meglátásom szerint az egyik olyan fontos alapítvány vagytok, amelyik átfogó, a lakosságot széles körben megmozgató programokat szervez.
- Szerinted ahhoz, hogy a közösség jó irányba fejlődjön, mit kellene tegyen az SZKA az elkövetkező 7 évben?
Minden városnak, régiónak abban rejlik az ereje, hogy hogyan tudja megfogni a gyerekeket és a családokat. Csíkszeredában vannak ez irányú jó kezdeményezések, egyre több családközpontú, gyerekközpontú rendezvényt, projektet hoznak létre. A fokmérő az, hogy a fiatal házaspárokat meg kell győzni arról, hogy itthon maradjanak, és ne menjenek el külföldre. Kell, hogy legyenek olyan terek (fizikai és szellemi), amik az itthon érzetét erősítsék, ahol jól érzik magukat, olyan programok, amik nekik szólnak, ahol úgy érzik, hogy fontosak, és hogy de jó itt lenni. Csak egy példát hozzak fel, bár számos lehetne: Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön több olyan szórakozóhely, közösségi tér van, amely gyerekközpontú, itt Udvarhelyen meg keresni kell, és hol találkoznak az emberek, ha nem szórakozóhelyeken, közösségi terekben? Lehet, hogy egy átgondolt kezdeményezésre lenne csak szükséges és számos partnert lehetne ebben találni.
- Meglátásod szerint az utóbbi 2-3 évben mi volt az SZKA legnagyobb megvalósítása?
Jézus Szíve Kápolna térrendezése, meg a kórházi játszótér, több ilyen játszótér kellene városunkban.
