A nyár és ősz folyamán a Közösségi Alapítvány stratégiai tervet szőtt a közösség tagjainak bevonásával. Többek között interjúk készültek olyan személyekkel, akik részt vesznek a közösség életében és tesznek a pozitív változásokért. A következő interjúsorozatunkban ezekből az interjúkból osztunk meg párat.
Sorozatunk első része az Egyed Ufó Zoltánnal készült interjú.
- Meglátásod szerint Székelyudvarhelyen melyik a 3 legsúlyosabb probléma, amivel foglalkozni kellene? Mi aggaszt leginkább, ha a közösségre gondolsz, amiben élsz?
A tanüggyel, az egészségüggyel és a közigazgatással kezdeném, mert ezekkel találkozom a legtöbbet.
A tanügy egy nagy klikkesedett rendszer, mindenki valakinek a valakije, hatalmi harcok vannak, érdekek, bürokrácia. A pedagógus lassan egy megfélemlített papírtöltőgép. A gyerek nem oda megy, ahol a legjobb lenne neki, hanem ahova a szülő be tudja szervezni. Érdekek alapján lehet iskolába iratkozni, intézkedni kell, cselezni. Verseny van, kinek van nagyobb interaktív táblája, kinek vannak nemzetstratégiaibb szülei, több házifeladata, nagyobb érettségi átlaga, vagy legtöbb pontja a nemtudommilyen versenyen. És a nagy versenyben elvész az, ami szerintem a legfontosabb lenne: a tanulás öröme.
Az egészségügyben hasonló a helyzet: sok az összevisszaság, a működőképtelen dolog, az érdekharc, erőből oldanak meg dolgokat, nem törődnek az emberekkel. Ha kerül néhány orvos, aki az emberek bajával foglalkozna, ellehetetleníti őket a rendszer, bedarálják őket.
Hiányzik az emberség, de nem csak az egészségügyből, hanem úgy általában a város legtöbb intézményéből.
Az egész városra jellemző az átpolitizáltság, az érdekcsoportok, a félelmek. Ezt gyakorlatban látom, mindenki szeretné, hogy írjak erről vagy arról, csak ne mondjam, hogy ő mondta, mert akkor kicsinálják, feljelentik, leszidják, vagy akármi. Az emberek nem merik vállalni a véleményüket, nem mernek kezdeményezni dolgokat, és ez érződik minden síkon, gazdasági vagy kulturális téren is, de még az igazságszolgáltatásban is.
- Számodra mi biztató, ha a közösség jövőjére gondolsz?
Sok jó emberrel találkoztam az elmúlt időszakban, s ez boldoggá tesz. Sokan közülük szeretnének tenni is valamit a jó érdekében, ez még boldogabbá tesz.
Ha az előbbi kérdésnél felsorolt problémák picit enyhülnének, és ezek az emberek több bátorságra kapnának, nagy dolgokat lehetne megvalósítani. Remélem, hogy minél hamarabb eljön ennek az ideje, igyekszem bizakodónak lenni.
- Meglátásod szerint mi az SZKA közösségben betöltött legfőbb szerepe?
Olyan tevékenységeket támogat, amelyek enélkül lehet, hogy nem tudnának megvalósulni. Apró kis projektekről van szó, amelyek azonban meghatározzák, elviselhetőbbé teszik mindennapjainkat, reményt adnak, életkedvet. Nem is kell nagyon sok pénz a megvalósításukhoz, de a kezdeményezőjüknek nincs ideje egyszerre kezdeményezni is, megvalósítani is és pénzt szerezni is. És a SZKA tud pénzt adni minimális bürokráciával. Ezt látom a legfőbb szerepének, de emellett a SZKA is indít példaértékű projekteket, lásd a városi kalákát.
- Szerinted ahhoz, hogy a közösség jó irányba fejlődjön, mit kellene tegyen az SZKA az elkövetkező 7 évben?
Újszerű, gyökeres változást hozó projekteket kellene támogasson. Egy picit tökösebbnek kellene lennetek, el kellene felednetek a „multifunkcionális nyomtatót szeretnénk” vagy „laptopot az egyesületünknek” című langyos pályázatokat, amiket azért írnak a szervezetek, mert van még egy pályázási lehetőség.
Olyan pályázatokat kellene támogatni, amiben láttok esélyt arra, hogy valamilyen mélyebb folyamatot elindíthat a jó irányba. Olyan pályázatokra gondolok, amikre húsz év múlva is emlékezni fognak az emberek, hogy igen, az milyen izgalmas volt, milyen jó volt, milyen tökös vagy milyen hasznos volt.
Emellett egy emberi SZKA-t szeretnék. Szimpatikus volt nekem a Jótékony közösség pályázat, ahol emberek ültek szembe emberekkel, és az egyszerű emberi logika volt a döntő, nem valami átláthatatlan bürokratikus akármi. Igaz, hogy mi pont egy ilyen kis emberi érv miatt nem nyertünk, de legalább tiszta és érthető volt a dolog, és emberi.
- Meglátásod szerint az utóbbi 2-3 évben mi volt az SZKA legnagyobb megvalósítása?
Emberibb, mint régen, közelebb van az emberekhez, a közösséghez.
Mikor ideköltöztem Udvarhelyre, volt egy kalandom az akkori SZKA-val, és akkor leírtam magamban az alapítványt, mint egy nagy sóhivatalt, ahol többezer eurós fizetésű emberek gyűjtik a pénzt a minimálbéres udvarhelyiektől, s pökhendiskednek közben. Mára ez a kép teljesen megváltozott, jó irányba. Drukkolok, hogy ez az irány megmaradjon.
