A Fuss NEKI! mögött évről évre rengeteg sikertörténet rejlik. Idén úgy gondoltuk, a nagyközönséggel is érdemes lenne megosztani ezeket a pozitív példákat, inspiráló történeteket. Olvassátok szeretettel!
1. Ebben az embert próbáló évben miért döntöttetek úgy, hogy bekapcsolódtok a Fuss NEKI programba?
A mi döntésünket megelőzte a civil szervezetekkel és az előző évek nagyköveteivel való konzultálás arról, hogy mit szólnak, a megváltozott körülmények között szervezzük-e meg az idei Fuss NEKI!-t? Egyértelmű és pozitív megerősítést, bátorítást kaptunk, hogy vágjunk bele! Nagyon jól esett, hogy bevállalták ezt a döntést. Az SZKA berkeiben arra is fel voltunk készülve, hogy idén nem szervezzük meg az eseményt, mert túl nagy lesz a törés az eddigi évek felívelő élményéhez és eredményeihez képest. Most így utólag, a számok ismeretében azt kell mondjam, hogy lenyűgöző volt az idei esemény.
Az, hogy SZKA-ként már hagyományosan saját csapattal és projekttel indulunk, idén sem volt kérdéses. Ha szervezzük, akkor biztos mi is rajthoz állunk! Büszke vagyok arra, hogy olyan kuratóriumunk van, akikre lehet számítani, akik aktív szerepet vállalnak számos programunk kivitelezésében is.
2. Kimagasló eredménnyel zártatok minden hetet, ahogy magát az eseményt is (harmadikként). Mi ennek a titka? (Hogyan sikerült? Hogyan jártatok el?)
Idén a rendkívüli év meghatározó volt e tekintetben is. Az alapcsapat, a kuratórium adott volt. Minden évben megszólítok és próbálok bevonni új személyeket a csapatunkba, olyanokat, akik a választott projektünkkel vagy éppen velünk, az SZKA-val kerültek szorosabb kapcsolatba. Így történt ez idén is. dr. Hadnagy Lászlóval a tavaszi válságstáb tagjaként volt alkalmam megismerkedni és együtt dolgozni. Erős civil társadalmi előélete igen jó lényeglátást, menedzsment tudást és elhivatottságot jelent nála. Hálás vagyok, hogy vele dolgozhattam, megismerhettem. Meghívtam, ha kedve tartja, mint udvarhelyi, aki most költözött újra haza, jöjjön kapcsolódjon be, próbálja ki! Nem kellett sokat győzködni. Sőt, további értékes embereket, orvosokat is beszervezett. És maguktól jelentkeztek régi-új ismerősök is. A Color Metal és a Coats csapataiból is többen hozzánk csatlakoztak.
Az adománygyűjtési siker titka a nagykövetek kapcsolati hálója, az ők befektetett energiájuk, hogy mozgósítsák ezeket az embereket, megszólítsák és bevonják. Én például arra törekedtem, hogy olyan ismerőseimet, barátaimat szólítsam meg, akik nem Udvarhelyen élnek. Az adományozás döntésének meghozatalában ugyanis magának a személynek, aki felkér, meghív, az ő személye a döntő, és csak azt követi a projekt céljának a fontossága.
3. Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal, élményekkel gazdagodtál ebben a bő egy hónapban, amit a Fuss NEKI programra fordítottál? (adománygyűjtés, nagykövetekkel való munka, stb.)
Nagyon vagány csapatunk volt. Annak ellenére, hogy a futással nem voltam nagy barátságban, heti rendszerességgel szaladtunk, készültünk. Új ismerősöket, barátokat hozott számomra a csapattagokból ez a hónap. A többi civil szervezet munkája és eredménye, lelkesedése, odaadása pedig lenyűgözött. Boldogsággal tölt el, hogy idén is hathatós lépéseket tehettünk e programmal afelé, hogy jó dolgok jöhessenek létre a térségünkben: sajátos írógépet kapjanak a látássérült diákok, ösztöndíjban részesülhessenek a kiemelkedő teljesítményű diákok, gyógynövényes kertet hozhassanak létre, a lovagló gyerekek versenypályát alakíthassanak stb.
A Fuss NEKI számomra mindig annak a csodálatos jelképe, mintája, hogy együttműködve, összekapcsolódva sok jó irányú változást, alakítást képesek vagyunk megtenni itt, Udvarhelyszéken. Büszke vagyok a térségünkre, a térség civil szervezeteire és nagylelkű embereire, meg mindazokra, akik távolabbról is társultak ehhez a jót tevéshez.
4. Mit javasolsz azoknak a szervezeteknek, akik egyelőre csak fontolgatják, hogy bekapcsolódjanak ebbe a programba?
Bátorság és bizalom! Ez a két dolog a legfontosabb alap ahhoz, hogy valaki, valakik belevágjanak. Kérdezze meg az idei év programjába először bekapcsolódó civil szervezeteket! Gyűjtsön tapasztalatot, véleményt tőlük is!
2021-ben a X. Fuss NEKI-t fogjuk megszervezni. Már most elmondhatom, hogy különleges lesz.
1. Ebben az embert próbáló évben miért döntött(ek) úgy, hogy bekapcsolódnak a Fuss NEKI programba?
Már régebben ismertem a Fuss Neki! programot, nagyon jó ötletnek tartottam, pár évvel ezelőtt adományozóként kapcsolódtam be.
Foglalkoztatott a gondolat, hogy az Erdélyi Gyógynövénykert Egyesülettel is részt vegyünk, és mostanra érett meg az elhatározás.
Idén tavasszal beszélgettem az egyik tagunkkal, aki érdeklődött, hogy van-e olyan pályázat, amivel területvásárlásra lehet támogatást szerezni – gyógynövényt szeretett volna termeszteni rajta. Nem igen adnak ilyesmire pénzt, de a Fuss Neki! erre megoldást jelenthetett volna. Egy ötlet már volt, de elektronikus levélben a többi tagot is tájékoztattam a lehetőségről, és ötleteket kértem.
Az, amivel „nekifuthattunk” az eseménynek, egy mobil kézműves műhely létrehozásáról szólt – egy már meglévő tevékenységünk fejlesztéseként – voltak már foglalkozásaink fesztiválokon, táborokban, anyagi szempontból pedig nagy rugalmasságot biztosított: eszközök, alapanyagok, stb. számának / mennyiségének módosítását jelentette.
2. Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal, élményekkel gazdagodott ebben a bő egy hónapban, amit a Fuss NEKI programra fordított? (adománygyűjtés, nagykövetekkel való munka, SZKA-val való együttműködés, stb.)
A fiatal nagykövetek bevonásával a szervező csapat egyik tagja foglalkozott, akinek volt már tapasztalata az önkéntesekkel való munkában. Jó volt a fiatalokat bevonzani, felpezsdítették a csapatot.
A nagykövetekkel szerveztünk egy találkozót, amelyre meghívtunk egy olyan személyt is, akinek volt már Fuss Neki!-s tapasztalata.
Többször szerveztünk közös edzést (az eső miatt nem mindegyiket sikerült összehozni).
A tagok közül kialakult egy szervező csapat, akivel könnyen tudtam egyeztetni, és volt még néhány személy, aki besegített a tapasztalatával, mozgósítással. Egyik egyesületi tagunk például 3 gyógynövényes koszorút (kopogtatóként, asztali díszként szolgálhat) készített, ezeket a futóink között osztottuk ki: a legtöbb adományt gyűjtő fiatal nagykövet, a legtöbb adományt gyűjtő felnőtt nagykövet, illetve a legnagyobb távot futó nagykövet vihette haza.
Az SZKA által szervezett találkozókon részt vettem – sokat segítettek az elhangzott információk, javaslatok, a mások tapasztalatai.
3. Mit javasol azoknak a szervezeteknek, akik egyelőre csak fontolgatják, hogy bekapcsolódjanak ebbe a programba?
Ha csak azt érjük el, hogy többet mozgunk, akkor máris nyertünk. A többi már csak ráadás.
4. És egy szerény célkitűzés túlszárnyalásának tapasztalatával: mit javasol nekik, mi segíthet a célösszeg megfogalmazásában?
A célösszeg meghatározása előtt én áttanulmányoztam az előző évek Fuss Neki! programjait, megnéztem, ki mennyit tervezett begyűjteni, és mennyit valósított meg. Végül akkora összeget határoztunk meg, ami nem túl kicsi ahhoz, hogy megvalósítsuk a projektet, és nem túl nagy ahhoz, hogy megterhelő legyen a nagykövetek számára.
Sokat segített az SZKA által szervezett felkészítő, ahol mások tapasztalataival megismerkedhettem.
Már régebb hallottam a Fuss Neki! adománygyűjtő programról, éveken át támogattam is barátokat, ismerősöket, de nem informálódtam eléggé, hiszen sokáig azt hittem, hogy csak a városban működő egyesületek vehetnek részt benne. Aztán az idén tavasz teljesen másként alakult, mint valaha is hittük volna. Hazarekedtünk, online tanítottunk, más lett a napi rutinunk. Volt időm olyan dolgoknak is utána olvasni, érdeklődni, amire azelőtt nem. Így történt a Fuss neki!-vel kapcsolatban is.
Júniusban kezdtem érdeklődni Rozitól: figyelmembe ajánlotta a fussneki.ro oldalt, és javasolta, hogy kövessem a Fuss Neki facebook oldalát. Áttanulmányoztam a szabályokat, és akkor tudatosult bennem, hogy ebben a programban, Bögözben működő egyesületünkkel, mi is részt vehetünk. Kollégákkal közösen kezdtünk gondolkodni a cél kidolgozásában, itthoni és külföldi nagykövetek felkérésén. Aztán sor került az SZKA által szervezett első gyűlésre. Én itt értettem meg valójában, hogy mi a feladatunk, ötleteket, javaslatokat kaptam a folytatást illetően! Még inkább lelkesített, hogy közben a nagykövetek is sorra vállalták a részvételt.
Aztán elkezdődött az adománygyűjtés időszaka. Azt éreztem, hogy az iskola minden alkalmazottja és diákja szívügyének tekintette, hogy segítsen a kitűzött célösszeg összegyűjtésében! Naponta érkeztek az adományok, elértük az első heti célt, részt vehettük a heti játékban, ahol kajakozást nyertünk. A második héten miénk lett a társasjáték. A harmadik héten úgy tűnt nem tudjuk teljesíteni a heti játék feltételét, de mindenki szorgalmas mozgósításba kezdett, így sikerült. Az utolsó héten a Bögözben működő Hausdorf Step cégtől érkezett egy végtelenül nagylelkű felajánlás, ami megduplázta a kitűzött célösszegünket! Nagyon hálásak vagyunk érte! Ez adomány befizetésével az utolsó heti játékban ismét részt vehettünk, ott is mellénk szegődött Fortuna, és egy hordó sört nyertünk. A heti játékokban megmutatkozó sikerünk, úgy gondolom, abban rejlett, hogy mindenki egy emberként dolgozott, minden nagykövet, kolléga magáénak érezte a projektet, lelkesen beszélt róla ismerőseinek, így hétről hétre többen csatlakoztak támogatóként is. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy a betervezett célösszeget megdupláztuk, a végén meg is háromszoroztuk. Köszönet ezért mindenkinek!
Nagymértékben hozzájárult a sikerességünkhöz az is, hogy bármilyen kérdésükkel, aggodalmunkkal, ötletünkkel bátran fordulhattunk a Közösségi Alapítvány valamennyi munkatársához. Az elkötelezettségük példa lett számunkra (is)!
A futás napja is jól sikerült. Pont megfelelő volt az időjárás, a számunkra lehető legjobb helyszínen lehettünk, segítőkész, kedves önkéntes segítette csapatunkat, lelkes családtagok voltak jelen, gondolataikban is sokan hordoztak minket, hiszen a járványügyi helyzet nem engedte, hogy mindenki ott legyen velünk, aki szeretett volna. Futóink nagy része többet is szaladt az előre bevállalt távnál. Tombolacsomagokat sorsolhattunk ki a támogatók, adományozók között, hálánkat fejezhettük ki a futóknak is.
A projekt végén, a futás után, szinte hiányérzetem támadt, hiszen annyi jó megtapasztalásom volt az adománygyűjtés heteiben! Felemelő érzés volt, hogy milyen sokan támogatták elképzeléseinket! Szívből köszönjük a lehetőséget, és a támogatást!
Hegyi Tünde Rózsa vagyok és a Nagy-Homoród menti Táltos Lovasudvart vezetjük férjemmel, Csabával, másfél éve.
Egy gyergyói díjugrató versenyen volt először felvetve az ötlet, az egyik lovas kisgyerek édesanyja hozta fel ötletként, hogy nevezzünk be a Fuss neki! programba. A programba való benevezés utolsó napjaiban, megkerestem, hogy mi is igazából a Fuss neki!, milyen érdeket és értékeket képvisel? Akkor azonban belém hasított a valóság, megpróbáljuk, nem veszítünk semmit, akkor sem, ha nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük.
Országunkban az ügyintézés bonyodalmas, sok tényező megnehezítette a regisztrációt,: lejárt személyazonossági, járványhelyzet. Azonban az SZKA egyik munkatársa arra biztatott, indítsuk el a folyamatot, és végül megtörtént, beregisztráltunk.
Már készek voltunk neki futni, bárminek is, bármi jöjjön is! Meglepetésünkre első héten 21 nagykövet érezte úgy, hogy fontos neki a mi csapatunk, a lovak, a közösség, és segíteni akartak. Mennyi lelkes, tehetséges fiatal, mind értünk, értük!
Sokan nem ismerték a Fuss neki! programot, értetlen tekintetekkel találkoztam, de kézzel-lábbal, lelkesen meséltem, magyaráztam a lényegét, célját. Mi szép és nemes célért akartunk tenni és ebben bízva, türelemmel, sokan megértették, és a virtuális postaládában egyre több levél érkezett a támogatásokról.
Olyan szépen, meseszerűen alakult minden, nyertünk már az első játékban, mely ugyancsak a csapat szellemét buzdította. Hálásan köszönjük azt az élményt, napot, nagy kaland volt kicsinek és nagynak egyaránt!
Nagy meglepetés volt, hogy az összefogás mekkora erőket képes megmozgatni, hogy ebben a járvány időszakban is megmaradtak az értékek, melyekért jó érzés tenni. 8000 lejt írtunk ki elérendő összegként, és elképesztő volt, hogy már első héten mekkora sikere volt az ötletünknek, tervünknek.
Hatalmas hála és köszönet, hogy ezentúl, sokkal korszerűbb, felszereltebb pályán edzhetnek a lovagolni szerető gyermekek. Mindenkinek – a 232 embernek – nehéz lenne megköszönni mindazt, amit értünk, a lovasudvarunk támogatásáért tettek.
Hálásak vagyunk az adományokért, a szép, biztató, barátsággal teli szavakért!
Köszönet Eszternek a bíztatásért, köszönet az SZKA-nak, hogy idén is meghirdették ezt a lehetőséget, s főként azért, hogy mi is részesei lehettünk!
Köszönet Annamarinak, aki ötletgazdája, megálmodója volt a mi közös álmunknak.
Jövőre is bízva a folytatásban: hajrá TÁLTOSOK!
Az egészségügyi világválság létezik, valós probléma. De az élet nem áll meg, mint ahogyan bárki más, egyesületünk munkatársai is végzik munkájukat és a gyerekeinkkel sem esik meg az a csoda, hogy látni kezdenek.
Már a tavalyi évben is érdeklődve figyeltük a Fuss Neki! programot, de mivel az esemény nagyon közel volt egy saját szervezésű programunkhoz, úgy döntöttünk, hogy az idén nevezünk be. Kissé más elképzeléseink voltak akkoriban, úgy reméltük, hogy a kedvezményezetteink lennének a nagykövetek és más egyesületek nagyköveteivel szaladnának, inkább figyelemfelkeltés céljából. Nem így alakult, ám annál jobban sikerült.
A recept, vagy egyenlet, ahogy tetszik:
- egy kiváló képességű 9 éves gyerek, akinek beiskolázását elutasították, pusztán mert nem lát, ötletadó kiscsíraként
- egy csupa szív és lélek gyógypedadógus, aki ingyen is vállalja, hogy beül az iskolapadba vele
- x, a hogyan tanulhat a lehető leghatékonyabban?
Kiszámolod, kitalálod az ismeretlent, ezt forralás nélkül (hirtelen felindulásból) projektbe csomagolod, elsők közt leadod, bő hónapig érleled, mindvégig hiszel benne, közben sokat dolgozol rajta és megvan az eredménye.
Komolytalanságot félretéve, ez a projekt tényleg úgy íródott, hogy csak a leadása után szóltam a munkatársaknak, megírtam, benyújtottam, olvassák el.
Pár nagykövetet mi kértünk fel, a nagy többség önként jelentkezett. A kivitelezésben, a cél elérésében már nem tudtam teljes erőbedobással részt venni, Máté Zsuzsa Enikő és Máté Zsolt munkatársak vezényletével a nagykövetek zenekarrá alakultak és szépen muzsikáltak. :)
Titok nincs benne, ha van egy “proficivil” csapat és egy jó cél, minden lehetséges! Ki kell emelnem, hangsúlyoznom a nagykövetekkel való folyamatos kapcsolattartás fontosságát, hiszen lényegében ők szólítják meg a potenciális támogatókat. Ugyanakkor a támogatóknak is megköszöntük, személyesen megszólítva őket egy köszönőlevélben, a kis összeggel támogatónak ugyanúgy mint a nagyoknak, melyre sok pozitív visszajelzést kaptunk, további támogatásukról bíztosítva, buzdítva és megerősítve bennünket abbéli hitünkben, hogy jó úton járunk.
Nemcsak a mi projektünket, hanem az egész programot mindvégig figyelemmel kísértük, tapasztalatot szereztünk, mely tapasztalat a jővőben még eredményesebbé teheti munkánkat. Hogy mit tanácsolok azon egyesületeknek, akik fontolgatják, hogy részt vegyenek a Fuss Neki! programban? Csak annyit, ne fontolgassák, lépjenek!
Végezetül engedtessék meg nekem, hogy újfent kifejezzem hálámat a támogatóknak, a nagyköveteknek, elkötelezett munkatársaimnak, valamint a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványnak. A projektet egyedül gondoltam ki és írtam meg, viszont a végére többszáz fős csapat kovácsolódott össze, a siker mindannyiunké.
Mi ez, ha nem közösségépítés?
Göllner Enikő vagyok, a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola tanítónője. Több mint 40 év pedagógiai munka után, az idén én is belevágtam a Fuss NEKI! adománygyűjtő programba.
Nem volt teljesen új a dolog számomra, hisz iskolánk már harmadik alkalommal élt ezzel a lehetőséggel. Az előző években én is segítettem, mint támogató.
Ebben a tanévben a megváltozott iskolai- és egészségügyi helyzet miatt határoztam el, hogy felvállalom ezt. A végső döntésben a lányom is segített, hisz az ők iskolájuk is benevezett ebbe a Fuss NEKI! programba. Eleinte győzködnie kellett, hisz tartottam a számomra ismeretlen helyzettől. Végül Takács Katalin kolléganőmmel nekivágtunk.
Minden új volt számunkra: a projektírás, a tervezés, a nagykövetek kiválasztása… szóval minden. Azt tapasztaltam, hogy az általam megszólítottak mind nagy lelkesedéssel vállalták ezt a nem túl könnyű feladatot. Nagyköveteink a volt és jelenlegi diákjaink, illetve a mostani szülőkből kerültek ki. Bátorításuk további erőt adott a folytatáshoz.
Az adománygyűjtő időszakban nagyon sok embert megszólítottunk és alig akadt olyan, aki elutasító volt. Azt is megtapasztaltuk, hogy nem könnyű dolog manapság pénzt gyűjteni. De ha a cél a közös ügyet szolgálja, mégiscsak adakoznak az emberek.
Ösztönzően hatottak ránk a heti eredményhirdetések és nyeremények is. Szinte minden héten nyertünk valamit: a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár programjai közül választhattunk, a Mini Erdély Parkba belépőt, csapatépítő tréninget, és egy hordó sört is nyertünk, amit aztán elcserélhettünk társasjátékra (a néhány férfi nagykövetünk bánatára).
Jómagam még egy repülést is nyertem, mint a legtöbbet gyűjtő nagykövet, amit nem tudom, mikor lesz bátorságom kipróbálni. Az egyéni eredmény elérésében –úgy gondolom- az egész életutam, pedagógusi pályám segített/segíthetett.
Nagyon pörgős időszak volt az adománygyűjtés időszaka! Mindvégig mellettünk voltak, támogattak, tanácsot adtak, segítettek az SZKA munkatársai. És tették mindezt jó szívvel, segítőkészen, nem is éreztük, hogy gyakran ők is reggeltől-estig dolgoztak.
Örömünkre a futás napjáig sikerült a célösszegünk háromszorosát megvalósítani. Ez reméljük elég lesz céljaink eléréséhez!
A futás napja jó hangulatban, a vállalt távok teljesítésével zajlott. Ez a nap is egy nagyon kedves emlék maradt! Ennek az útnak a végén, a projekt megvalósításával, majd elmondhatjuk, hogy MEGÉRTE!
Azt javasolnám azoknak a szervezeteknek, alapítványoknak, akik ezután szeretnének bekapcsolódni ebbe a projektbe, hogy ne habozzanak, vágjanak bele, mert a becsületes munka meghozza a kívánt eredményt!
Köszönet a lehetőségért az SZKA munkatársainak, külön kiemelve Csáki Rozália volt kedves diákomat és Toth Esztert, szintén iskolánk volt diákját.
