Az adományozókkal készült interjúk után egy újabb sorozattal jelentkezünk, jótékonykodó vállalkozók történeteit mutatjuk be. A sorozat célja közérthetővé tenni és közelebb vinni az emberekhez a jótékonykodást, ennek örömét.
- Mikor kezdett el jótékonykodni, adományozni?
Tulajdonképpen amióta az eszemet tudom, adakozok, de nagyobb tételben 1990 óta, amikor magánvállalkozásba kezdtem. A haszonélvezők az egészségügy, oktatás, sport, környezetvédelem, művészetek, egyház területén tevékenykedő szervezetek voltak és lesznek a továbbiakban is.
- Mit jelent az Ön számára a jótékonykodás, a támogatás? Miért támogat közösségi ügyeket?
Számomra a jótékonykodás elsősorban belső késztetésből fakad, hiszen az életfilozófiám többnyire azon alapszik, hogy az ember törekedjék embertársaival jót tenni, osztozni velük az örömökben. A közösségi tevékenységek támogatása ilyen szempontból különösen fontos, hiszen időhiány miatt sajnos nem tudok részt venni a különféle közösségi ügyek felvállalásában, így jótékonykodás formájában igyekszem pótolni az elmaradást ezen a téren.
Szerintem egy közösség tagjainak – márpedig egy város lakossága is közösséget alkot – törekednie kell valamilyen formában részt venni a közösségi életben, és az anyagi támogatás, a jótékonykodás is ennek egy formáját képezi.
- Volt-e, és milyen (ki)hatással volt az Ön életére a jótékonykodás? Van-e meghatározó élménye, története e tekintetben?
Természetesen jót cselekedni, jótékonykodni mindig jóérzéssel tölti el az embert, hiszen annak tudata, hogy segítünk egy azt igénylő személyen, szervezeten, hogy hozzá tudunk járulni az előmenetelükhöz, minket is fontossá tesz. Konkrét, kézzelfogható kihatást nem tudnék mondani, inkább amolyan lelki feltöltődés, motiváció formájában csapódik le a jótékonykodás az én életemben.
Természetesen mindig élmény volt hallani az elért sikerekről, ha tantárgyversenyeket támogattam, elégedettséggel töltött el a mentős konferenciák zavartalan lebonyolítása és még sorolhatnám. A tavalyelőtt is támogattam a Homoródmenti művészeti alkotótábort és megleptek egy festménnyel, amely egy bágyi, számomra kedves, utcarészletet ábrázolt. Nem kell, mondjam, hogy mennyire meghatott.
- Ön szerint milyen kellene legyen egy támogatás utóélete? Mit tanácsol e tekintetben a támogatást igénylőknek?
Engem minden esetben örömmel tölt el, ha azt látom, hogy az általam támogatott személynek vagy szervezetnek sikerült elérnie kitűzött célját, így amit leginkább elvárnék e téren, hogy tájékoztatást kapjak az eredményekről.
A támogatást igénylőknek csak annyit szeretnék tanácsolni, hogy egyrészt tegyenek meg mindent a cél elérésének érdekében, másrészt pedig hogy ne feledjék el, őket is segítették, s ezt a gondolkodásmódot, az egymás támogatását vigyék tovább, és a jövőben ők is segítsenek másoknak ott, ahol tudnak.